A művészet templomai: Gauguin Tahitin – Az elveszett paradicsom

Rendező: Claudio Poli

Főszereplők: Adriano Giannini, Caroline Boyle-Turner, Paul Yeou Chichong

1891-ben Gauguin elhagyja Marseille-t, és a Csendes-óceán felé indul, hogy megtalálja a földi paradicsomot. Vajon valóban megtalálta-e? Létezett-e az a tiszta, érintetlen világ, amelyet festményein látunk?

A művészet templomai sorozat 2020. januári bemutatója, a Gauguin Tahitin – Az elveszett Paradicsom a festő nyomában járva Francia Polinézia, Tahiti és a Markézi-szigetek tájaira kalauzolja el a nézőket. A művész által hőn szeretett helyi lakosok segítségével felfedezhetjük azokat a mára legendássá vált területeket és útvonalakat, amelyek Gauguin világhírűvé vált festményeit inspirálták. Találkozhatunk egyebek mellett a festő leszármazottaival. Egyikük Tahitin él, lakásának egyik szobája Gauguin műveinek másolataival van telezsúfolva, amelyekben szerinte nagyapja szelleme él. Másikuk a Markézi-szigetek egyik tagjának, Hiva Oa szigetének távoli sarkában lakik, ahol Gauguin élete utolsó éveit töltötte, bambuszból és levelekből ácsolt házában.

A rendező, Claudio Poli szerint Gauguinnek le kellett győznie kezdeti csalódását, amikor a nyugati világ hatásait és sebeit magán viselő Tahitivel találkozott, és tovább kellett keresgélnie a szigetvilág távolabbi sarkaiban, ahol még megtalálhatta és az utolsó pillanatban - színeivel, lakóival, buja tájaival - megörökítette az „elveszett paradicsom nyomait". Mindehhez azonban szükség volt művészi látásmódjára, amely felül tudott emelkedni a kiábrándító valóságon. Ahogy Gauguin fogalmazott: „Le kellett hunynom a szemem, hogy elkezdjek látni”.
A film arra is rávilágít, hogy Gauguin egyetlen műve sem maradt Tahitin, nagy részüket maga a művész juttatta vissza Európába. Utolsó hátrahagyott képeit pedig a helyi püspök semmisítette meg, obszcénnek minősítve azokat. Európában és a nagyvilágban azonban hamarosan óriási kultusza lett műveinek. Nemcsak a posztimpresszionista festészetre voltak nagy hatással, de az irodalomra is: Gauguin lett a szimbolisták, elsősorban Mallarmé kedvenc festője.

Claudio Poli filmje segítségével a csendes-óceáni szigetvilág, Párizs, Bretagne (az első menekülés helyszíne) és Edinburgh városain túl ellátogathatunk az Egyesült Államok legnevesebb múzeumaiba is, ahol Gauguin mesterműveinek többségét őrzik: a New York-i Metropolitan Museum of Art-ba, az Art Institute of Chicago-ba, a washingtoni National Gallery of Art-ba és a bostoni Museum of Fine Arts-ba.

A január 23-i premieren a vetítés előtt bevezető előadást tartott Gila Zsuzsanna művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum munkatársa.