Bokros jelentések

Rendező: Varga Ágota

Író: Varga Ágota
Szerkesztő: Varga Ágota, Koncz Gabriella
Operatőr: Markert Károly
Zeneszerző, zenei szerkesztő: Krulik Zoltán
Vágó: Koncz Gabriella


További alkotók: Varga Botond munkatárs, Fabók István gyártásvezető, Dobronay László segédoperatőr, Zalányi László hangmérnök, Faludi Sándor hangmérnök

A rendezőnő írja filmjéről:

Az egyházak elleni akciók, ezen belül is a katolikus egyház elleni tevékenység különleges helyet foglaltak el az állambiztonság munkájában, a kommunizmus évtizedeiben. A tartótiszt c. és az Operatív érték – a besúgottak c. a Médiatanács által támogatott dokumentumfilmjeim után most a Bokor közösség hányattatásait mutatom be állambiztonsági iratok, érintett megszólalók, archív videó-és filmrészletek felhasználásával. A megyei egyházi irányításban szerepet betöltő egykori tartótiszttel is megtörténik a szembesítés, és megszólal egy egykori beszervezett ügynök is. Bocsánatot kérek – elhangzik kétszer is a filmben.

Szabó Gyula mezőörsi plébános, tudományos kutató több paptársával együtt 15 éve kutatja üldöztetéseik történetét a róluk, a Bokor közösséghez tartozókról jelentő ügynökök (nem ritkán közülük valók) jelentéseit, tartótisztek összegzéseit, ügynöknevelő módszereit.

A Bokor bázisközösség „katolikus gyökerű, a jézusi szereteteszményt képviselő emberek testvéri társasága, erkölcsi megújulási mozgalma” (2004-es önmeghatározásuk), tehát egy katolikus lelkiségi mozgalom. Bulányi György (1919-2010) piarista szerzetes-tanár hívta létre a közösséget 1945-ben, Debrecenben. Szállást kapott a rendházban egy Kolakovics nevű horvát jezsuita, aki egy hónap alatt négy kiscsoportot hozott létre munkásfiatalokból és diákokból, s távozásakor Bulányi atyára bízta a diákokból álló csoportot, mondván, hogy olyan idők jönnek, amikor az egyház csak ezekben az egészen kicsi közösségekben tud tovább élni. Ez a csoport jelenti a Bokor időszámításának kezdetét.

A közösségek elsődleges célja a keresztény hit, gondolkodás és gyakorlat átmentése volt a kommunista diktatúra és egyházüldözés idejében, amelyet a korabeli hatóságok illegális államellenes szervezkedésnek minősítettek. ÁVH külön dossziéban kezelte az országos vezetővé előlépett Bulányiról szóló jelentéseket, 1952. augusztus 28-án éjszaka pedig letartóztatták, december 9-én (11 társával együtt) el is ítélték – mint a közösségi mozgalom szervezője, életfogytiglani börtönbüntetést kapott, mely szervesen illeszkedett az egyháziak ellen indított koncepciós perek sorába.

A Bokor tagjai számára a hetvenes évek végén vált világossá, hogy a jézusi tanítás nem egyeztethető össze a másik életének elvételével – azaz a gyilkossággal –, ezért 1980-tól kezdve számosan megtagadták a katonai "szolgálatot", vállalva az így kapott 1-3 éves börtönbüntetést. A katonaságmegtagadást azonban nem csak az állam ítélte el, hanem a hivatalos katolikus egyház is. Vélhetően ez az ügy állt annak hátterében, hogy az állam jelentős nyomást gyakorolt az egyházi vezetésre, hogy az büntesse meg a Bokor bázisközösséget. A Magyar Katolikus Püspöki Kar Bulányi Györgytől 1982-ben megvonta a nyilvános misézés jogát, és a korlátozást csak vatikáni nyomásra, 1997-ben oldotta fel. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1997. szeptember 19-én tájékoztatta a nyilvánosságot arról, hogy "megszűntek a korábban hozott korlátozó intézkedések". Ennek ellenére Bulányi György a 2010-ben bekövetkezett haláláig is, csak a plébánostól meg nem hirdetett miséket mondhatott vasárnaponként egy városszéli kápolnában. A nyílt ellenségeskedés megszűnt, a rehabilitáció azonban nem sokat változtatott a helyzeten. Bulányi György a hivatalos egyház perifériáján maradt, megtűrték, de nem fogadták el.  Államunk ugyan a rendszerváltozás után bocsánatot kért tőle, nyugdíját a törvényes előírások alapján rendezte. Egyháza vezetői nem kértek tőle bocsánatot.

A Bokor a tevékenysége, magatartása révén furcsa helyzetbe került: látszólag szemben állt a katolikus egyházzal, s támadta azt. A valóságban azonban a Bokor Nyugaton már közismert elveket fogalmazott meg és képviselt. Az egyházszemlélete - amely kisközösségen és minden ember közösségén, nem pedig hierarchián alapult - megfelelt a II. vatikáni zsinat szellemének.

Cserháti József magyar püspök (19 éven át a püspöki konferencia titkára) nem sokkal halála előtt, 1994-ben kitálalt az Osztrák Televíziónak adott interjújában, amelyből július 17-én, az „Orientierung” című ORF adás sugárzott részleteket. Elsőként „robbantott”. Azóta sem követte őt senki…

Cserháti püspök általában sajnálta, hogy a kommunista uralom múltját az egyházban még nem dolgozták fel. A hibákat ki kellene mondani és bevallani. Cserháti szerint „amíg ez nem történik meg, az egész egyházi lét nem méltó hitelre, mintha léteznék valami tabu, ami mögött valami be nem vallható rejlik”. Cserháti felvetette a kérdést, hogyan képes felkínálni az egyház megoldásokat társadalmi kérdésekre, ha nem képes rendben tartani saját ügyeit. (Megjelent a Koinónia 1994. novemberi számában)

A Bokor közösség hálózata, melynek története 1964-ban kezdődött el, 1994-re gyakorlatilag szétmorzsolódott, a ”verd meg a pásztort és szétszéled a nyáj” elve alapján. Megmaradt a mag és azóta bővül a létszám, főleg Budapesten és Dunántúlon, Sopron környékén. Van Bokorportál, évente Bokor ünnep, Bokor tábor, iskola Mezőörsön, és sok-sok karitatív tevékenység.


Szereplők: Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát | Szabó Gyula mezőörsi plébános, tudományos kutató | Modok Árpád Győr-Moson megyei Rendőr-főkapitányság nyugalmazott III/III-as kiemelt főértékelő tisztje, tartótisztje | Kállay Emil Magyar Piarista Rend rendfőnök 1995-2005 | Dőry István egyetemi tanár, BokorTv szerkesztő | Butsy Lajos fegyházlelkész | Újváry József | Habos László | Király Ignáczné | Király Ignácz | Horváth József | Csíki Lajosné | Csíky Lajos | Balogh László | Aczél Gézáné | Aczél Géza